Háromszázan álltak rajthoz a július 3-án megrendezett 18. Bükki Hegyi Maraton elnevezésű futóversenyen. A versenyzők között a Békési DAC versenyzői is képviseltették magukat, nem is akárhogy. Az alföldi lányok a hegyekben is helyt álltak.
Családias hangulatban, a Miskolci Majális Park adott otthont ennek a csodaszép környezetben megrendezett versenynek.
A lányok beszámolói:
Julcsi élményei 20,7 km-en: ahogy Évi is írta, 10 óra 30-kor indult el egyszerre az 50 km-es, a maratoni, a félmaratoni (ami egyébként 20.7 km volt, de elég volt ennyi is :D) és a 10 km-nek meghirdetett táv, amiről a célban kiderült, hogy legalább 14 km volt. Bár mi pont megúsztuk az esőt, a talaj az erdőben így is nagyon csúszott. Lefelé nekem is vissza kellett vennem, pedig volt szépségesen meredek lejtő, ami segíthetett volna, ha nincs bokáig érő sár. Úgy néztem ki a végén, mint egy varacskos disznó. Egy helyen megúsztattam a chipet is a sáros lében. 🙂 Az első frissítőnél nem tudtam inni, ugyanis nem volt kiöntve pohárba semmilyen folyadék. Gondoltam, nah erre nem várok inkább. 10 km-nél már nagyon kellett a frissítés, ugyanis az elején meglehetősen meleg volt. Utána már nem, mert a mi szakaszunk szinte végig az erdőn keresztül vezetett. Nem volt meglepetés, hogy második leszek, mert út közben mondta egy szemben jövő biciklis. 🙂 Ha felfelé is tudnék futni, nem csak lefelé, akkor akár első is lehettem volna, de nem nekem találták ki a hegyre való felfutásokat. 🙂
Évi beszámolója az 50 km-es távról:
Szinte a legnagyobb melegben, 10:30-kor vágott neki a mezőny az erdőnek. A hőség a fák alatt sem mérséklődött. Alföldi lévén leginkább az emelkedőktől, mindsem a távtól tartottam. Igyekeztem a 6 perces átlagot tartani és a túlélésre játszani. Az 50 km-es szakaszt két részre lehetne osztani, 25 km fel, és 25 km le. Életemben először adtam le egyéni frissítőt, amit persze később már nagyon bántam, inkább vittem volna magammal, ugyanis az első frissítőmmel 25 km-nél kellett volna találkoznom, de semmi…, na majd hátha a következőnél, 30 km-nél, de ott sem…, ekkor már jó lett volna egy jól bevált magnézium, vagy energia zselé, de kénytelen voltam a központilag kihelyezett nápolyira és a vízre hagyatkozni. Ekkor hirtelen elsötétült, majd néhány pillanat múlva ránk is szakadt az ég. Ömlött az eső, dörgött, villámlott, látni is alig lehetett. A meredek lejtőn az avar, a kövek és a leesett gallyak túlságosan csúszóssá és veszélyessé váltak, így amikor már végre lendületesen tudtam volna futni, kénytelen voltam visszavenni a tempót, hacsak nem akartam összetörni magam, a combomat így is eléggé megviselte ez a hosszú fékezéses lefutás. Majd 35 kilinél láss csodát, az összes frissítőm egy helyen. Talán mégsem kéne mindet egyszerre meginni. Szépen lassan fogytak a km-ek, és nap is kisütött, én pedig közeledtem a célkapu felé, ahol meglepetésként ért, amikor is bemondták, hogy abszolút 2., és korosztályos első vagyok ezen a távon. Az időm: 5:09, ami a terep adottságaihoz mérten szerintem azért nem olyan rossz.
Eredmények:
Félmaraton (20,7 km), II. hely: Balogh Julianna, VI. hely: Dr. Krasznai Adrienn